A kiállítás megnyitója napján, október 18-án volt a Magyar Festészet Napja, azaz a festők védőszentjének, Szent Lukács napja is. Így külön öröm volt számomra, hogy pont aznap lehettem ott a Zikkuratban nyíló kiállításon ezzel az új festményemmel.
A képem címe: „Az igazság békét teremt?” – Nem véletlenül rímel a 2024-es Ars Sacra témájára, csak épp kérdőjellel a végén. És az sem véletlen, hogy nem oda adtam be, hanem a Robbanás című kiállításra.
A kép megfestését az idei Ars Sacra hívó idézete hozta, de ellentétes asszociációval: a mai korra reagálva – ahol nincs egyfajta igazság, hanem sokak a maguk érdek-igazságait igyekeznek rányomni a többiekre. A médiából áradó fél/rész/áligazságok jelentős belső feszültséget szülnek bennem nap, mint nap. Amikor a „Robbanás” kiállításra kaptam felkérést Vincze Angélától, úgy éreztem, hogy ez a belső robbanásra készülő létállapotom találó lenne ide. A kép főszereplője önarckép; a medve a nyers erőt, az öltönyös férfi a propagandát, a megérkező galamb pedig a hiedelmeket (vallást?) jelképezik.
Bár kép esztétikája szempontjából érdektelen, de számomra fontos, hogy 13 év után vettem elő az olajfestéket: 13 éve eltettem, amikor rájöttünk, hogy a kislányunk a pocakomba költözött, hogy ne szívjam magamba a terpentint. 2024 tavaszán pedig Végvári Zsófia előadása hatására elővettem a sok doboznyi egyetemi olajfestékeimet. – Köszönöm Zsófinak is az inspirációt! 🙂

A Regina Gisela meghívásos országos kiállítás volt a Zikkuratban, mely Gizella királynénak állított emléket. Népünk, történelmünk és a keresztény vallás szempontjából is kiemelkedő személyként számos forrásból van tudomásunk Gizella királyné életéről, tetteiről. Mindúgy személyére, hatására és tetteire is reagálhattak azon művészek, akiket a kiállítás kurátorai, Vincze Angéla festőművész és Verebes György festőművész meghívtak a tárlaton való részvételre.
Az eredetileg miseruhának készült koronázási palástunk készítésében, a hagyomány szerint Gizella királyné személyesen is részt vett, majd 1031-ben I. István király és Gizella királyné az épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának ajándékozott.
A kiállításra készült festményemen a hímzés készülését „aktualizáltam” – utalva arra, hogy azok a vallásos ábrázolások, melyek egykor textíliákon és más használati tárgyakon hirdették a keresztény istenhitet, mára inkább tetoválásokként láthatók gyakrabban. (Illetve kicsit eljátszottam magamban a tetoválás „kivarrva”, „kihímezve” közbeszédben előforduló megfelelőin.)

A kép címe, mely az alábbi meghívón (és e honlap galériájában ) is látható: „Hímzés”, 60×90 cm, akril, vászon

Első ízben adtam be képet a Cifrapalotában hagyományosan megrendezett, nagyszabású pályázatra és kiállításra, a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléra. Nagy örömömre beválogatták a természetvédelemmel/szennyezéssel kapcsolatos sorozataim egyik tagját: Összegyűrve IV. – 90x120cm, akril, vászon, 2023.
A „Prófécia” hívószót a világunk jelenlegi helyzete teszi különösen aktuálissá, hiszen rengeteg a bizonytalansági tényező (háborúk, bolygónk erőforrásainak felélése, klímaváltozás, energiaválság, túlnépesedés, migráció), s ez a jövőnkbe vetett hitünket is erőteljes befolyásolja. (ifj. Gyergyádesz László a biennálé alapító kurátora.)
A kiállítás hosszú hónapokon át megtekinthető volt a Kecskeméten, a Cifrapalotában, majd bezárulta után katalógus is készült a nagyszabású tárlat anyagából.