„Garamvölgyi Béla emlékére” – 30. Tavaszi Tárlat a XVIII. kerületben, 2025
Szeretett tanáromtól, Garamvölgyi Béla festőművésztől búcsúztunk az idei tavaszi tárlatunkon. Ő adott a kezembe először szenet. Ő tanított meg mindannak az alapjára, amitől ma művész vagyok. Abszolút példaképem művészként és tanárként is…
A kiállításon nem csak A 18. kerületi Művészeti Egyesület tagjai, hanem olyan művészbarátok is részt vettek, akikkel közösen mondtunk köszönetet, hogy életünk része lehetett Garamvölgyi Béla, tudva azt, hogy további alkotói munkásságunk, közösségünk jövőjére is hat a személyisége, tanácsai és művészi attitűdje.
A kiállításon az Acoustic Souls dallamai vezették fel Sipos Endre művészetfilozófus gondolatait. A megnyitó eseményeit egy közös installáció elkészítésével zártuk: 90 fellógatott csipesz várta a művészeket, hogy emlékcédulákat helyezzenek el. Majd pedig a kiállítókhoz csatlakozva, a vendégek is bekapcsolódtak az installáció elkészítéséhez.
Jómagam 2 képpel szerepeltem: Az első (bal oldali) drapéria tanulmányt még 1999-ben rajzoltam Béla kritikus tekintetétől kísérve a Körúti Rajziskolában. (szén, grafit, papír)
A második képem friss: Egy mostani sorozatom második darabja, melyben érzelmekre, érzésekre reagálok drapériákkal, kezekkel. Címe: Hiány – 80×60 cm, olaj, vászon, 2026. (A leánykám volt a modellem.)
Vizuálisan talán egyértelmű, hogy a drapéria a kapcsolat. Ezzel kívántam kifejezni, hogy a szakmai utam első pilléreit jórészt Bélától kaptam, ami a mostani munkásságomban is szerves támpont. (Mint ahogy a drapéria szeretete a zacskós, papíros sorozataim alapja is…)
















