Szent Márton-almanach 2016

Ez a könyv úgy kezdődött, hogy anyukámnak, Berecz Ágnes Jókai-díjas írónak támadt egy ötlete, amibe bevont. Ezúttal Szent Márton legendája kezdte érdekelni, akinek a kultusza legalább annyira profán, mint vallásos. Vajon hányféle területen jelenik meg ő? Mesék, sütemények, énekek, versek, népszokások? És ez csak a múlt, vagy a jelen is? Kortársak foglalkoznak-e a témájával?
Így esett meg, hogy megszületett a Szent Márton-almanach a Napkút Kiadóval karöltve. Hihetetlen milyen gazdag Szent Márton kultusza és milyen sokféle területen őrzik az emlékét a mai napig. Mindezt igyekeztünk irodalmi, népművészeti és képzőművészeti rétegekben is bemutatni.
A könyv a képszerkesztőjeként szerettem volna, ha nemcsak régi képzőművészeti alkotásokkal eredünk Szent Márton nyomába, hanem kortárs művészek csodáit is megjelentethetünk.
A borítón Lajos Kamper gyönyörű grafikája látható.

Berecz Ágnes Gabriella: Teleírt hársfalevél 2014

Édesanyám, Berecz Ágnes Gabriella, Jókai-díjas író első nyomtatásban is megjelent regénye a Teleírt hársfalevél (Napkút Kiadó) 2014-ből.
Ekkor még nem tudtam szerkesztő programokkal bíbelődni, így amikor kiderült, hogy én tervezhetem a borítót, még valami nagyon egyszerűt álmodtunk meg, csak egy vonalrajz a szerző nevén és a könyv címén kívül.
A könyv belsejében elég sok fotó szerepel a nagycencki hársfasorról (melynek ölelésében zajlik a regény), emiatt belülre csak egy-két rajzocskát készítettem a csodálatos hársfákról.

Csendéletkód – installációs kiállítás Rizmayer Péter festőművésszel, Faur Zsófi Galéria 2012

Kódok című kiállításomat látva ötlött fel Rizmayer Péter barátomban, hogy vajon ezek a kódok, ha színesen működnek, vajon térben megépítve is működnének? Végül egy közös installációkat bemutató kiállításon tárgyakból építettünk QR-kódokat, melyek a művészettörténet egy-egy híres alkotójának, híres művére reagáltak látványukban.

A csendéletkódok QR-kódokra (két dimenziós pontkódokra) épülnek, melyeket csendéleti elemekkel jelenítünk meg. Az eredeti kódokban a ráépült csendéletekhez kötődő szöveget rejtettük el, amelyek segítenek a teljes értelmezésben, a „kódfejtésben”.
Azaz a kódok digitálisan használhatók (kódolvasók) számára értelmezhetők, olvashatók maradnak, emberi szemmel értelmetlenek – míg a csendéletek részletei a szemünk számára nyújtanak vizuális és értelmi tartalmat, míg a kódolvasónak csak a szükséges sötét-világos támpontot adják az elrejtett szöveg megfejtéséhez.
Ez hasonló értelmezést, „képolvasást” kíván, mint a reneszánsz festmények, hisz ott is összetett, rejtett tartalmat lehet keresni az egyszerű tárgyi világban.

A kiállításra a következő installációk készültek el egy-egy asztalon:
I. kódba rejtetett szöveg: CÉZANNE CSENDÉLET
megjelenítés: fehér terítőn almacsutkák, almadarabkák és csírázó hagymák lerakva a kód formájában
II. kódba rejtetett szöveg: DUCHAMP – KÁVÉDARÁLÓ
megjelenítés: fehér terítőn a kód sötét négyzeteit kávészemekből kirakva; a kód mellé egy kávédarálót helyezünk már megőrölt kávéval
III. kódba rejtetett szöveg: CRIVELLI – ANGYALI ÜDVÖZLET
megjelenítés: sötét asztalon fehér hántolatlan tökmagokból a kód fehér része kirakva; mellé egy tököt helyeztünk
IV. kódba rejtetett szöveg: MEMLING – VIRÁGCSENDÉLET
megjelenítés: hervadt és friss virágszimokbólokból épül a kód; az asztal alatt egy kiborult virágos váza erősíti a mulandóságra való utalást
V. kódba rejtetett szöveg: ARCIMBOLDO – ÉVSZAKOK SOROZAT
megjelenítés: aszalt és friss gyümölcsökből építjük fel a kód sötét részeit
VI. kódba rejtetett szöveg: VAN GOGH – KRUMPLIEVŐK
megjelenítés: fekete asztalon krumplik adják ki a kódot
VII. kódba rejtetett szöveg: GOYA – PÁRKÁK
megjelenítés: a kód kusza fonalhálóból alakul

„Krisztus urunk álruhában” népi mesekönyv illusztrációja, Napkút Kiadó 2011

Réges-régen, nagyon régen… mint ahogy egy mese kezdődik – még egyetemista koromban történt, hogy az én drága anyukám, Berecz Ágnes (azóta már Jókai-díjas író) felvetette, hogy kéne „csinálni” egy könyvet: feltűnt neki, hogy ahogy a Mátyás királyos mesék sokszor csak egy köntöst, keretet adnak meglévő népmeséknek, amiket aztán mátyásosan mesélnek tovább, épp így csokorba szedhetők azok a mesék, melyekben Jézus, Szent Péter, vagy az Ördög jár a földön. És mi lenne, ha én rajzolnék hozzájuk?! – vetette fel.
Végül úgy alakult, hogy az eredmény több évvel később (2011-ben) lett kézzelfogható.

Szerkesztő: Berecz Ágnes Gabriella
Illusztrátor: Lenkes Ildikó
Lektor: Lenkes-Szentgyörgyi Zsófia

Kódok – önálló kiállítás 2011

A svájci kiállításom építése során találkoztam először QR kódokkal, melyeket már tőlünk nyugatabbra használtak, de Magyarországon még nem volt széles körben elterjedve. Került is egy az akkori meghívóra. Nagyon izgatott működése, s azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon úgy is működik, ha színes? (Ma már teljesen természete, hogy színes kódokat is használunk, de akkoriban még csak fekete-fehérrel lehetett találkozni.) Ebből kerekedett egy festménysorozat, melyben az emberi szem számára „olvasható” képeket a digitális technika kódokként, teljesen máshogy tud értelmezni.

Tóth Menyhért ösztöndíjasok kiállítása 2011

2004-ben, egyetemistaként, nagy meglepetésemre értesítettek, hogy ajánlásra bekerültem a Tóth Menyhért ösztöndíjasok jelöltjei közé. (Mai napig nem tudom kedves ajánlóm nevét – csak annyit sikerült kideríteni, hogy nem a mesterem volt az.) Izgatott örömmel készítettem el a pályázati anyagomat, bár nem igazán hittem a sikerében, mert akkoriban javarészt tanulmányokat festettem. Így még inkább meglepődtem, amikor értesítettek, hogy elnyertem az ösztöndíjat.
Évekkel később rendezett a Cifrapalota egy csoportos kiállítást a Tóth Menyhért-díjasoknak. Nagy megtiszteltetés volt! S ha még tudtam volna, hogy a díj elnyerése után kereken 20 évvel újra a Cifrapalotába kerül egy képem… (lásd: egy sokkal későbbi posztban 😉 )

Lenkes Ildikó festőművész önálló kiállítása – CERN, Svájc 2011

Hatalmas megtiszteltetésnek és izgalmas lehetőségnek érzetem, hogy lehetőségem nyílt Svájcban, a CERN kutatóközpontban kiállítást létrehozni. Vegyesen szerepeltek portréim tájképeim és a diplomasorozatom részeként festett „gömbös” képeim. A kiállítás különlegességét többek közt az is adta, hogy a kiállítótér felépítésének köszönhetően installációt is tudtam készíteni a „gömbös” képeim papír modelljeiből.

„Arcodból arcom alakul” – önálló kiállítás 2010

Amikor 2010-ben, két évvel a diploma megszerzése után lehetőségem nyílt önálló kiállítást rendezni Tápiószecsőn a Damjanich Művelődési Házban, némi fejtörés után úgy döntöttem, hogy nem a geometriai formákat feldolgozó sorozatomat mutatom be, hanem egyik kedvenc témámból, portrékból válogatok. Avagy, ahogy magamban gondolkodtam ismerőseim megfestéséről: lélekkeresés képeken keresztül.
Nagy örömömre, akkori munkatársam és barátom, Richter Zsuzsa festőművész vállalta a kiállítás megnyitását.

Diplomakiállítás 2008 MKE

Három év kemény készülés és kudarcos felvételik után, 2002. őszén kezdtem a Képzőművészetin. Életem meghatározó 5 évét töltöttem el az Egyetemen. Mesterem, Kovács Attila szárnyai alatt alakulgatott a festészetem az Epres kertben, fantasztikus előadóktól tanulhattam az Andrássy úti főépületben és mindeközben sorsalakító ismeretségeket és barátsások kötöttünk diáktársaimmal.
Végül festőművész és művész tanári diplomát szereztem 2008-ban. Diplomasorozatomban azt a határterületet vizsgáltam, ahol a valóság leképzése absztrakt képzetet ad, s ezzel nem esztétikai vonatkozású tárgyaknak adtam esztétikai tartalmat műveimen keresztül. Festményeim papírmodellek segítségével, látvány után születtek.

Piranesi kiállítás

Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében Giovanni Battista Piranesi (1720-1778) rézkarcaiból, valamint az olasz mester munkáinak hallgatói reflexióiból nyílt nagyszabású kiállítás 2005 nyarán.
Az Egyetem könyvtárában található Piranesi grafikai munkásságának legteljesebb gyűjteménye Magyarországon.
Nagy hatással volt rám Piranesi munkássága így nagy örömmel festettem én is a kiállításra.
Egy régebbi absztrakt sorozatomhoz nyúltam vissza vizualitásban, s így született meg: A lélek börtönei – in memoriam Piranesi, 100×120 cm, olaj, farost, 2005.