Kategória: Festmény

A kiállítás megnyitója napján, október 18-án volt a Magyar Festészet Napja, azaz a festők védőszentjének, Szent Lukács napja is. Így külön öröm volt számomra, hogy pont aznap lehettem ott a Zikkuratban nyíló kiállításon ezzel az új festményemmel.
A képem címe: „Az igazság békét teremt?” – Nem véletlenül rímel a 2024-es Ars Sacra témájára, csak épp kérdőjellel a végén. És az sem véletlen, hogy nem oda adtam be, hanem a Robbanás című kiállításra.
A kép megfestését az idei Ars Sacra hívó idézete hozta, de ellentétes asszociációval: a mai korra reagálva – ahol nincs egyfajta igazság, hanem sokak a maguk érdek-igazságait igyekeznek rányomni a többiekre. A médiából áradó fél/rész/áligazságok jelentős belső feszültséget szülnek bennem nap, mint nap. Amikor a „Robbanás” kiállításra kaptam felkérést Vincze Angélától, úgy éreztem, hogy ez a belső robbanásra készülő létállapotom találó lenne ide. A kép főszereplője önarckép; a medve a nyers erőt, az öltönyös férfi a propagandát, a megérkező galamb pedig a hiedelmeket (vallást?) jelképezik.
Bár kép esztétikája szempontjából érdektelen, de számomra fontos, hogy 13 év után vettem elő az olajfestéket: 13 éve eltettem, amikor rájöttünk, hogy a kislányunk a pocakomba költözött, hogy ne szívjam magamba a terpentint. 2024 tavaszán pedig Végvári Zsófia előadása hatására elővettem a sok doboznyi egyetemi olajfestékeimet. – Köszönöm Zsófinak is az inspirációt! 🙂

A Regina Gisela meghívásos országos kiállítás volt a Zikkuratban, mely Gizella királynénak állított emléket. Népünk, történelmünk és a keresztény vallás szempontjából is kiemelkedő személyként számos forrásból van tudomásunk Gizella királyné életéről, tetteiről. Mindúgy személyére, hatására és tetteire is reagálhattak azon művészek, akiket a kiállítás kurátorai, Vincze Angéla festőművész és Verebes György festőművész meghívtak a tárlaton való részvételre.
Az eredetileg miseruhának készült koronázási palástunk készítésében, a hagyomány szerint Gizella királyné személyesen is részt vett, majd 1031-ben I. István király és Gizella királyné az épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának ajándékozott.
A kiállításra készült festményemen a hímzés készülését „aktualizáltam” – utalva arra, hogy azok a vallásos ábrázolások, melyek egykor textíliákon és más használati tárgyakon hirdették a keresztény istenhitet, mára inkább tetoválásokként láthatók gyakrabban. (Illetve kicsit eljátszottam magamban a tetoválás „kivarrva”, „kihímezve” közbeszédben előforduló megfelelőin.)

A kép címe, mely az alábbi meghívón (és e honlap galériájában ) is látható: „Hímzés”, 60×90 cm, akril, vászon

Első ízben adtam be képet a Cifrapalotában hagyományosan megrendezett, nagyszabású pályázatra és kiállításra, a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléra. Nagy örömömre beválogatták a természetvédelemmel/szennyezéssel kapcsolatos sorozataim egyik tagját: Összegyűrve IV. – 90x120cm, akril, vászon, 2023.
A „Prófécia” hívószót a világunk jelenlegi helyzete teszi különösen aktuálissá, hiszen rengeteg a bizonytalansági tényező (háborúk, bolygónk erőforrásainak felélése, klímaváltozás, energiaválság, túlnépesedés, migráció), s ez a jövőnkbe vetett hitünket is erőteljes befolyásolja. (ifj. Gyergyádesz László a biennálé alapító kurátora.)
A kiállítás hosszú hónapokon át megtekinthető volt a Kecskeméten, a Cifrapalotában, majd bezárulta után katalógus is készült a nagyszabású tárlat anyagából.

Voltatok már olyan kiállításon, ahol bepillantást engedtek a művészek az alkotói folyamataikba? Hogyan készül egy mű? Minden művész azonos ritmusban, hasonló fázisokban dolgozik? 21 nap sok, vagy kevés egy kép elkészítésére? Részben ezekre a kérdésekre keresett és adott választ a 21 nap c. kiállítás: a meghívott alkotók 21 napon keresztül dokumentálták az alkotásuk folyamatát. Ötletgazda és kurátor Barti Magdolna volt.
Az én esetemben volt olyan nap, amikor csak annyit jegyeztem fel, hogy „Nincs festés – egyik gyerek beteg.” Máskor meg azt, hogy ” Nincs festés – másik gyerek beteg.” És persze voltak olyan napok is, amikor a valós alkotási folyamatot dokumentáltam képpel és szöveggel. A végeredmény egy viszonylag nagy kép lett, az „Összegyűrve V.” – 90x120cm, akril, vászon, 2024. (A fenti menüsorból a galériába jutva megtalálható.)
Vajon másmilyen lett volna az eredmény, ha nem szeretnék időre készen lenni? Biztosan.
Vajon a többi alkotó csak dokumentálta, hogy mire elég a 21 nap, vagy ők is éreztek sürgetést a kiállítás miatt?

Remek kiállítás lett, remek alkotásokból és remek alkotókkal. Azt sajnáltam csak, hogy az eredeti terv, miszerint minden alkotás létrejöttének folyamatáról készül egy kis videó és azok a helyszínen láthatók lesznek, nem jött össze. De így is izgalmas kísérlet volt.

A kiállítás teljes névsora: Bereczki Kata, Dobó Bianka, Dóra Emese, Esse Bánki Ákos, Gaál József, Gábor Enikő, Garamvölgyi Béla, Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Jakatics-Szabó Vera, Jónás Péter, Kiss Adél, Könyv Kata, Lenkes Ildikó, Mayer Éva, Ország László, Pál Csaba, Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina, Szurcsik József