2004-ben, egyetemistaként, nagy meglepetésemre értesítettek, hogy ajánlásra bekerültem a Tóth Menyhért ösztöndíjasok jelöltjei közé. (Mai napig nem tudom kedves ajánlóm nevét – csak annyit sikerült kideríteni, hogy nem a mesterem volt az.) Izgatott örömmel készítettem el a pályázati anyagomat, bár nem igazán hittem a sikerében, mert akkoriban javarészt tanulmányokat festettem. Így még inkább meglepődtem, amikor értesítettek, hogy elnyertem az ösztöndíjat.
Évekkel később rendezett a Cifrapalota egy csoportos kiállítást a Tóth Menyhért-díjasoknak. Nagy megtiszteltetés volt! S ha még tudtam volna, hogy a díj elnyerése után kereken 20 évvel újra a Cifrapalotába kerül egy képem… (lásd: egy sokkal későbbi posztban 😉 )
