Hónap: 2025. február

X8me csoportos kiállítások 2018-2020

2018-ban csatlakoztam a XVIII. kerületi Művészeti Egyesülethez. Ettől kezdve aktív részvevője lettem a kerületi kiállításoknak aktuális munkáimmal.

2020 „Itt.Most. – Jubileumi kiállításmegnyitó” – csoportos kiállítás a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület szervezésében, KBKH, Bp.
2020 „Kerítés Kiállítás” – Szabadtéri képzőművészeti tárlat a Herrich-Kiss villa kertjében, Tomory Lajos Múzeum, Bp.
2020 „M.S. mester emlékezete – Vizitáció” MFN programsorozat; csoportos kiállítás a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület szervezésében, KBKH Bp.
2020 „M.S. mester emlékezete – Alkotónap” MFN programsorozat, Városháza Galéria, Bp XVIII. ker.
2020 XXIV. Tavaszi Tárlat „Folytonosság V.” – a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület csoportos kiállítása, KBKH, Bp.
2019 „II. Itt. Most. Tárlat” – a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület csoportos kiállítása, KBKH, Bp.
2019 XXIII. Tavaszi Tárlat „Folytonosság” – a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület csoportos kiállítása, Városháza Galéria, Bp. XVIII.
2018 XXII. Tavaszi Tárlat „Folytonosság” – a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület csoportos kiállítása, Bp.
2018 Itt és most – a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület csoportos kiállítása, KBKH, Bp.

Néhány meghívó:

Szent Márton-almanach 2016

Ez a könyv úgy kezdődött, hogy anyukámnak, Berecz Ágnes Jókai-díjas írónak támadt egy ötlete, amibe bevont. Ezúttal Szent Márton legendája kezdte érdekelni, akinek a kultusza legalább annyira profán, mint vallásos. Vajon hányféle területen jelenik meg ő? Mesék, sütemények, énekek, versek, népszokások? És ez csak a múlt, vagy a jelen is? Kortársak foglalkoznak-e a témájával?
Így esett meg, hogy megszületett a Szent Márton-almanach a Napkút Kiadóval karöltve. Hihetetlen milyen gazdag Szent Márton kultusza és milyen sokféle területen őrzik az emlékét a mai napig. Mindezt igyekeztünk irodalmi, népművészeti és képzőművészeti rétegekben is bemutatni.
A könyv a képszerkesztőjeként szerettem volna, ha nemcsak régi képzőművészeti alkotásokkal eredünk Szent Márton nyomába, hanem kortárs művészek csodáit is megjelentethetünk.
A borítón Lajos Kamper gyönyörű grafikája látható.

Berecz Ágnes Gabriella: Teleírt hársfalevél 2014

Édesanyám, Berecz Ágnes Gabriella, Jókai-díjas író első nyomtatásban is megjelent regénye a Teleírt hársfalevél (Napkút Kiadó) 2014-ből.
Ekkor még nem tudtam szerkesztő programokkal bíbelődni, így amikor kiderült, hogy én tervezhetem a borítót, még valami nagyon egyszerűt álmodtunk meg, csak egy vonalrajz a szerző nevén és a könyv címén kívül.
A könyv belsejében elég sok fotó szerepel a nagycencki hársfasorról (melynek ölelésében zajlik a regény), emiatt belülre csak egy-két rajzocskát készítettem a csodálatos hársfákról.

Csendéletkód – installációs kiállítás Rizmayer Péter festőművésszel, Faur Zsófi Galéria 2012

Kódok című kiállításomat látva ötlött fel Rizmayer Péter barátomban, hogy vajon ezek a kódok, ha színesen működnek, vajon térben megépítve is működnének? Végül egy közös installációkat bemutató kiállításon tárgyakból építettünk QR-kódokat, melyek a művészettörténet egy-egy híres alkotójának, híres művére reagáltak látványukban.

A csendéletkódok QR-kódokra (két dimenziós pontkódokra) épülnek, melyeket csendéleti elemekkel jelenítünk meg. Az eredeti kódokban a ráépült csendéletekhez kötődő szöveget rejtettük el, amelyek segítenek a teljes értelmezésben, a „kódfejtésben”.
Azaz a kódok digitálisan használhatók (kódolvasók) számára értelmezhetők, olvashatók maradnak, emberi szemmel értelmetlenek – míg a csendéletek részletei a szemünk számára nyújtanak vizuális és értelmi tartalmat, míg a kódolvasónak csak a szükséges sötét-világos támpontot adják az elrejtett szöveg megfejtéséhez.
Ez hasonló értelmezést, „képolvasást” kíván, mint a reneszánsz festmények, hisz ott is összetett, rejtett tartalmat lehet keresni az egyszerű tárgyi világban.

A kiállításra a következő installációk készültek el egy-egy asztalon:
I. kódba rejtetett szöveg: CÉZANNE CSENDÉLET
megjelenítés: fehér terítőn almacsutkák, almadarabkák és csírázó hagymák lerakva a kód formájában
II. kódba rejtetett szöveg: DUCHAMP – KÁVÉDARÁLÓ
megjelenítés: fehér terítőn a kód sötét négyzeteit kávészemekből kirakva; a kód mellé egy kávédarálót helyezünk már megőrölt kávéval
III. kódba rejtetett szöveg: CRIVELLI – ANGYALI ÜDVÖZLET
megjelenítés: sötét asztalon fehér hántolatlan tökmagokból a kód fehér része kirakva; mellé egy tököt helyeztünk
IV. kódba rejtetett szöveg: MEMLING – VIRÁGCSENDÉLET
megjelenítés: hervadt és friss virágszimokbólokból épül a kód; az asztal alatt egy kiborult virágos váza erősíti a mulandóságra való utalást
V. kódba rejtetett szöveg: ARCIMBOLDO – ÉVSZAKOK SOROZAT
megjelenítés: aszalt és friss gyümölcsökből építjük fel a kód sötét részeit
VI. kódba rejtetett szöveg: VAN GOGH – KRUMPLIEVŐK
megjelenítés: fekete asztalon krumplik adják ki a kódot
VII. kódba rejtetett szöveg: GOYA – PÁRKÁK
megjelenítés: a kód kusza fonalhálóból alakul

„Krisztus urunk álruhában” népi mesekönyv illusztrációja, Napkút Kiadó 2011

Réges-régen, nagyon régen… mint ahogy egy mese kezdődik – még egyetemista koromban történt, hogy az én drága anyukám, Berecz Ágnes (azóta már Jókai-díjas író) felvetette, hogy kéne „csinálni” egy könyvet: feltűnt neki, hogy ahogy a Mátyás királyos mesék sokszor csak egy köntöst, keretet adnak meglévő népmeséknek, amiket aztán mátyásosan mesélnek tovább, épp így csokorba szedhetők azok a mesék, melyekben Jézus, Szent Péter, vagy az Ördög jár a földön. És mi lenne, ha én rajzolnék hozzájuk?! – vetette fel.
Végül úgy alakult, hogy az eredmény több évvel később (2011-ben) lett kézzelfogható.

Szerkesztő: Berecz Ágnes Gabriella
Illusztrátor: Lenkes Ildikó
Lektor: Lenkes-Szentgyörgyi Zsófia

Kódok – önálló kiállítás 2011

A svájci kiállításom építése során találkoztam először QR kódokkal, melyeket már tőlünk nyugatabbra használtak, de Magyarországon még nem volt széles körben elterjedve. Került is egy az akkori meghívóra. Nagyon izgatott működése, s azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon úgy is működik, ha színes? (Ma már teljesen természete, hogy színes kódokat is használunk, de akkoriban még csak fekete-fehérrel lehetett találkozni.) Ebből kerekedett egy festménysorozat, melyben az emberi szem számára „olvasható” képeket a digitális technika kódokként, teljesen máshogy tud értelmezni.

Tóth Menyhért ösztöndíjasok kiállítása 2011

2004-ben, egyetemistaként, nagy meglepetésemre értesítettek, hogy ajánlásra bekerültem a Tóth Menyhért ösztöndíjasok jelöltjei közé. (Mai napig nem tudom kedves ajánlóm nevét – csak annyit sikerült kideríteni, hogy nem a mesterem volt az.) Izgatott örömmel készítettem el a pályázati anyagomat, bár nem igazán hittem a sikerében, mert akkoriban javarészt tanulmányokat festettem. Így még inkább meglepődtem, amikor értesítettek, hogy elnyertem az ösztöndíjat.
Évekkel később rendezett a Cifrapalota egy csoportos kiállítást a Tóth Menyhért-díjasoknak. Nagy megtiszteltetés volt! S ha még tudtam volna, hogy a díj elnyerése után kereken 20 évvel újra a Cifrapalotába kerül egy képem… (lásd: egy sokkal későbbi posztban 😉 )

Lenkes Ildikó festőművész önálló kiállítása – CERN, Svájc 2011

Hatalmas megtiszteltetésnek és izgalmas lehetőségnek érzetem, hogy lehetőségem nyílt Svájcban, a CERN kutatóközpontban kiállítást létrehozni. Vegyesen szerepeltek portréim tájképeim és a diplomasorozatom részeként festett „gömbös” képeim. A kiállítás különlegességét többek közt az is adta, hogy a kiállítótér felépítésének köszönhetően installációt is tudtam készíteni a „gömbös” képeim papír modelljeiből.

„Arcodból arcom alakul” – önálló kiállítás 2010

Amikor 2010-ben, két évvel a diploma megszerzése után lehetőségem nyílt önálló kiállítást rendezni Tápiószecsőn a Damjanich Művelődési Házban, némi fejtörés után úgy döntöttem, hogy nem a geometriai formákat feldolgozó sorozatomat mutatom be, hanem egyik kedvenc témámból, portrékból válogatok. Avagy, ahogy magamban gondolkodtam ismerőseim megfestéséről: lélekkeresés képeken keresztül.
Nagy örömömre, akkori munkatársam és barátom, Richter Zsuzsa festőművész vállalta a kiállítás megnyitását.

Diplomakiállítás 2008 MKE

Három év kemény készülés és kudarcos felvételik után, 2002. őszén kezdtem a Képzőművészetin. Életem meghatározó 5 évét töltöttem el az Egyetemen. Mesterem, Kovács Attila szárnyai alatt alakulgatott a festészetem az Epres kertben, fantasztikus előadóktól tanulhattam az Andrássy úti főépületben és mindeközben sorsalakító ismeretségeket és barátsások kötöttünk diáktársaimmal.
Végül festőművész és művész tanári diplomát szereztem 2008-ban. Diplomasorozatomban azt a határterületet vizsgáltam, ahol a valóság leképzése absztrakt képzetet ad, s ezzel nem esztétikai vonatkozású tárgyaknak adtam esztétikai tartalmat műveimen keresztül. Festményeim papírmodellek segítségével, látvány után születtek.